Teljesen ledöbbentünk, amikor Szonja szülei bejelentették, hogy el mennek Kanadába szerencsét próbálni. Tudtuk, hogy rokonokhoz mennek, ennek ellenére, szerettük volna, ha az akkor alig másféléves unokánkat nem viszik magukkal! De akkor már nem volt mit tenni! Minden le volt papirozva. A hátunk mögött, tudtunk és belegyezésünk nélkül elrepültek Torontóba, egy szebb és jobb élet reményében! Kezdetben telefonon tartottuk a kapcsolatot, de egy idő után ritkultak a hivások, és mi sem tudtuk őket hivni. Sok esetben idegenek vették fel a telefont! Ekkor kezdtük el gyanitani, hogy valami nincs rendben! De, hogy mi tőrtént, az már nem tartozik ide és nem is kivánok róla irni! Elég annyi, hogy életünk legnehezebb hónapjai voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése