Izgatottan vártuk a napot, hogy megérkezzen! A szokásos átlagnál kisebb baba volt, de az orvos meg nyugtatott bennünket, hogy teljesen egészséges. Annak ellenére, hogy nem volt szokatlan dolog nálunk a gyereksírás, hiszen három leányunk van, mégis furcsa volt az uj pici jövevény. Minden rezdülésére ugrottunk! Kezdetben rosszétvágyu baba volt, az anyja sokszor sirva panaszkodott, hogy nagyon keveset szopik. Aztán a körzeti védőnő mindenféle tápszereket javasolt, de annak csak az lett az eredménye, hogy még kevesebbet és kevesebbszer szopott, rengeteget sírt, mert valószinü éhes volt. Ekkor ha tároztuk el, hogy felkeresük azt a gyemekorvost, aki a mi gyermekeink életét is "egyengette", csecsemő korukban. Igaz ekkor már nem praktizált, mert felette is eljárt az idő és nyugdijas lett! De emlékezett ránk, és azonnal tudta kik vagyunk! Ja igazis, önök laktak a 7.meleten valaha Győrben, akiknek három gyönyörü kislánya volt?! Miután tiztáztuk a helyzetet, elmodtuk,hogy az a hárompici lány, már nővé cseperedett, olyannyira, hogy azelső unokánk is megszülett, és miatta keressük, mert tanácsot szeretnénk kérni! A problémák elmondása után, a mi régi kedves gyermekorvosunk, mellébeszélés nélkül, azonnal közőlte, hogy a baba etetésébe, semmilye tápszert ne alkalmazzunk! Az anyuka ne legyen rest, ha kell akár óránként kisérelje meg a szoptatást! Mivel az unokánk is velünk volt,megkértük, vessen rá egy pillantást! Meg nyugtatott bennünket, hogy a baba teljesen egészséges, korához képest nagyon jó állapotaban van. Távozásunkkor megkérdeztem, ahogy illik, hogy mivel tartozunk? Az arán láttam egy kis sértődöttséget amikor ki kisért bennünket: én ilyesmiért nem szoktam pénzt kérni, de el sem fogadnám! Mondanom se kell, hogy "dijtalan" tanácsait megfogadva, nevelgettük az első unokánkat, akiből azóta igazi felnőtt nő lett, és naponta azzal fenyget bennünket, hogy megszüli az első dédunokánkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése